Izgatottan vártam a ma délutánt, hogy kézbe vehessem az előhívatott negatívot. Izgatottságom oka egyrészt annak volt betudható, hogy a tekercsen rejlő képek egy számomra fontos és kedves utazás emlékeit őrzik, másrészt annak, mert ez volt az első japán fotómasinám teszttekercse, így benne volt a pakliban, hogy minden kép odavész – de szerencsére nem így lett!

Korábban írtam már róla, hogy nemcsak dísznek jók a régi fényképezőgépek, hanem nagyon is érdemes elővenni, leporolni és használni őket. Bár a siker sosem garantált, hiszen legutóbbi alkalommal unokaöcsémnek sikerült úgy ráülnie a Smenámra, hogy a tekercset összeorigamizta a szovjet kameracsoda, így bevallom, picit félve álltam neki kísérletezni egy új fényképezőgéppel.

Az eredmény pedig magáért beszél szerintem – elvégre csak egy japán termékről beszélünk, a félelmet nem ismerő turistafotósok szülőhazájáról, vagyis arról az országról, amely ma is a fotózás fellegvárát jelenti. Bizonyára számukra is kedvelt gép lehetett az általam is birtokolt, '79-ben bemutatott Minolta Hi-Matic AF, amivel csak exponálni kell a felhúzás után, hiszen minden teljesen automata; a fénymérést, a fókuszálást, a rekesz- és záridőállítást is a gép végzi helyettünk.

A fotók – témáikat tekintve – a budapestieknek nem fognak túl sok újat mutatni, hiszen a "kötelező turistahelyeket" jártuk mi is körbe az utolsó szép őszi napon. És igazából itt fejteném ki, mit is értek instant nosztalgia alatt: a kirándulás novemberben volt, a tekercs viszont csak mostanra telt meg, és került előhívásra. Nem egészen két hónap telt el összesen a befűzése óta, mégis, az az élmény, hogy nem egy LCD kijelzőn látod, amit épp az imént fotóztál, hanem ennyivel utána, rögtön visszarepít a napsütötte, őszi Budapestre a havas-szeles januári hétköznapokból. 

Bár vittem magammal digitális fényképezőgépet is, az azzal készült képekre sosem tudok úgy tekinteni, mint ezekre a sokszor kevésbé jól sikerült képkockákra. Talán pont amiatt a mágikus várakozás miatt, ami alatt az ember el is felejtheti, mit is tartott annyira érdekesnek, hogy a 24 képkockából egyet rááldozzon. Érdemes tehát modern fényképezőgépcsodáink mellé egy régi filmes masinát is becsempészni, mert egészen más oldalát mutatja meg az emlékképeknek.

Úgy gondolom, hogy a múlt felfedezése, felidézése sokkal érdekesebb, ha az ember nem egyedül teszi ezt. Ezért létrehoztam a Retrográf Blog Facebook-csoportját, ahol Te is megmutathatod, milyen emlékeket, emlékdarabokat őrzöl, ha pedig esetleg filmre is fotózol, örömmel venném, ha megosztanád a csoportban a képeid! Kattints ide a csoport eléréséhez!