Mi kell ahhoz, hogy egy fiatal zenekar szerethető is legyen, és ne csak sikeres?

Boldog család, csupa móka, miért ne szólna Carson Coma? – hangzik a jól ismert kérdés, ez pedig nagyjából egy mondatban össze is foglalja a Carson Comás srácokat: fiatalok, kellően bohémok, viccesek, és ez által szerethetőek is, de ne szaladjunk ennyire előre.

Még az elején leszögezném, hogy ez nem egy objektív írás lesz, hiszen az örökszerelem Beatles után a Carson Coma is elég hamar helyet kapott a szívemben. A jelenleg hattagú együttes igazán a szinte napra pontosan (április 25-én) egy éve megjelent Corduroy Club albumával rúgta be az ismertség ajtaját, bár a történetük jóval korábban indult, amelyet tagcserék és stílusbeli változás is kísért. A zenében és megjelenésben is az előző évezredből szakajtott formáció előszeretettel hozza a ’60-as évek hangulatát (is), mindezt profi módon és egyszerre világbanevetős lazasággal. Előbbit példázza, hogy az albummegjelenés óta a 4. Magyar Klipszemlén négy díjat is bezsebeltek a Song About My Grandma-val, de a Fonogramon is ők lettek az év felfedezettje.

De hogyan is kapcsolódik hozzájuk a Beatles, és mi is az a Beatles-esszencia?

Kezdeném azzal, hogy a jó zene szerintem magában kevés, ha nincs mögötte tartalom, üzenet, önazonosság. Mivel ma már nem vinylen, kazettán vagy CD-n szerezzük be a zenei tartalmakat alapvetően, hanem például YouTube-on vagy Spotify-on hallgatjuk őket, így a tartalomfogyasztási szokásaink is teljesen megváltoztak. Gyakorlatilag bármikor „lecserélhetjük” a teljes zenei gardróbunkat, egy fillérünkbe nem fog kerülni egy új zenei lejátszási lista létrehozása vagy egy régebbi törlése. Ez a szabadság és könnyen elérhetőség bizonyára egyfelől lehetőséget is ad a zenészeknek, másfelől viszont nehéz is hosszútávon megtartani a figyelmet.

És itt lép képbe a már sokat említett Beatles-esszencia, amely – bár rengeteg aspektusból vizsgálható – most magára a négy gombafejűre helyezzük a hangsúlyt. A fehér album évfordulója kapcsán korábban írtam erről:

A Beatles szövegei, zenéi őszinték és örökérvényűek; a négy liverpooli srác nem tökéletes, de valódi, és ez adja azt az esszenciát, hogy tudunk velük azonosulni. A négy gombafejű barátsága olyan természetes, hogy akár elhihetjük, hogy a zenéjükön keresztül mi is egy kicsit a barátaik vagyunk. Hiszen ki ne akarna sétálni a Penny Lane-en, átszelni az Abbey Road zebráját és ellátogatni a Cavern Club-ba egy Beatles koncertre?

És pontosan ez az, amit a Carson Coma tud: őszinte lenni. A vidámság és a barátság minden klipjükből, megszólalásukból, megjelenésükből árad, a Carson komák zsibongója Facebook-csoportjuknak köszönhetően pedig tényleg egy kicsit olyan, mintha bárki csatlakozhatna ehhez a nagy baráti körhöz.

„Nem tökéletes, de valódi”: éppen a Corduroy Club megjelenésének évfordulóján jött ki az új daluk, az Egyszerűen Semmi Sem Egyszerű, amely a jelenlegi koronavírus-helyzetre való tekintettel egy igencsak rendhagyó (ráadásul vertikális) klipet kapott. Ez pedig nem véletlen, hiszen vélhetően a zenekar tagjainak mobilján lapuló videófelvételek kerültek bele, amelyek pont olyan „gázok” – a szó legjobb értelmében – mint amilyenek minden kortársuk, és valószínűleg a közönségük nagy részének telefonjában is lapul, a Carson Coma koncertfelvételekkel együtt, amelyek szintén színesítik a klipet. A premiert ráadásul egy YouTube live is követte, ahol záporoztak a kérdések és az elismerések is. A rendhagyó megoldások egyébként sem idegenek a srácoktól, nemrégiben az A38-on szerveztek digitális koncertet.

A patikamérlegen kimért „fast fashion” sztárok után kimondottan üdítő jelenség tehát a Carson Coma, akik egyszerre veszik nagyon komolyan azt, amit csinálnak, de közben magukat sem veszik túl komolyan. Épp a minap került fel egy mém a már említett zsibongók csoportba, ahol a Beatles-szel hasonlítják össze a Carson Comát – ez adta a végső löketet ehhez a bejegyzéshez is egyébként –, ennek margójára pedig zárszónak: habár összehasonlítani nem lehet a két zenekart, én őszintén remélem, hogy 50 év múlva valaki a Carson Coma esszenciájáról is írni fog. Én drukkolok!

Borítókép forrása: Facebook / Carson Coma