A kvarc technológiának köszönhetően az említett árszegmensben bőven találhatunk megbízható elemes órát, viszont ha valaki ragaszkodna a hagyományos, mechanikus megoldásokhoz, akkor sem kell feltétlen mélyen a zsebébe nyúlnia, bizonyos kompromisszumokkal viszont számolni kell. Kiknek valók a mechanikus órák, és kiknek nem? Mire elég 10 ezer forint? Egy kezdő óragyűjtő véleménye és tapasztalatai.

Először is definiáljuk, mit is nevezünk mechanikus órának: ebbe a csoportba soroljuk azon órákat, amelyek a működéshez a rugóházukban tárolt energiát hasznosítják. A rugó felhúzását végezheti rotor, amely a karunk mozgatásával kezd dolgozni (ezeket nevezzük automata óráknak), illetve történhet a koronáról történő felhúzással is (ezek pedig a kézihúzós órák) – jelen cikkben utóbbiról lesz szó.

A kézihúzós órák nem meglepő módon arról kapták a nevüket, hogy saját kezünkkel hozzuk működésbe őket, a koronájuk tekerésével. A mozgatással az órában dolgozó hajszálrugót felhúzzuk, ami beindítja a szerkezetet, és hajtja bizonyos időn keresztül. Ez a fajta óra volt a leggyakoribb hazánkban is azelőtt, hogy a kvarcórák térhódításba kezdtek a nyolcvanas évek elején.

Tehát adott az árkeret, a kérdés, hogy mit lehet ebből kihozni? Használt órát keresünk, automata kizárva, hiszen szűkös keretből gazdálkodunk, marad tehát a kézihúzós, abból is az orosz/szovjet vonalon kell, hogy mozogjunk. Rakéta, Pobeda, Poljot, Wostok, Slava és társai – az idősebb olvasóknak bizonyára ismerősen csengenek a nevek. Nem véletlen, hiszen a szocialista érában ezek az órák voltak elérhetőek, ráadásul sokan a mai napig is viselik. Nem túl bonyolult szerkezetek, de ha az ember megadja az órának azt a keveset, amit kívánt, akkor egy életre szóló társat tudhat maga mellett.

A szovjet órák nagy előnye, hogy rengeteg van belőlük hazánkban, ennek köszönhetően pedig az "öreg motoros órások" mind jól ismerik őket, és akár alkatrészük is van hozzá – de ne szaladjunk ennyire előre. Fontos kiemelni, hogy nem mindenkinek valóak ezek az órák. Azok, akik a nagyméretű, 40-42mm feletti órákat keresik, nem fognak sikerrel járni, hiszen főként 33-36-os korona nélküli átmérőjű férfi időmérők készültek ezekben az időkben. A sötétben világító indexekről és a vízállóságról is le kell mondanunk, dátumos óra esetén a gyors dátumváltásról. Utóbbi akkor lehet idegesítő, ha napokig hagyjuk állni az órát, és a dátumtárcsát is szeretnénk beállítani – mivel egy felhúzással átlagosan 36 óráig jár egy ilyen óra. Persze vannak kivételek is, de az nem ez az árkategória.

Először is kell egy óra: amennyiben nem öröklünk vagy találunk a fiók mélyén, akkor kénytelenek leszünk beszerezni egyet. Tapasztalataim szerint erre a legalkalmasabb az orosz és szovjet órákkal foglalkozó adás-vételi Facebook-csoportok, hiszen hozzáértő, gyűjtő emberektől vásárolhatunk javarészt – akár szervizelve is. Tőlük sok esetben azt is megtudhatjuk, hogy pontosan milyen werk (azaz szerkezet) dobog a számlap alatt vagy hogy körülbelül hány éves lehet. Sok esetben arra is rá tudnak világítani, hogy az óra "összelegózott", azaz eredetileg az adott tokba nem az a számlap került, vagy a mutatók és/vagy a korona cserélt – utóbbi egyébként elég gyakori, mivel kopik a felhúzások során. Előbbi tényezők mind-mind hatással vannak az árra. Érdemes lehet átböngészni az egyéb adok-veszek oldalakat vagy akár a Facebook saját piacát is, ám utóbbinál az eladók hozzáértése elég csekély általában.

Amennyiben megtaláltuk a számunkra legszimpatikusabb órát, érdemes személyesen is megnézni, főleg, ha az eladó nem tud szolgálni további információkkal. Érdemes szemügyre venni az óra külsejének állapotát, illetve felhúzni:

Ha az óra elindul és megy folyamatosan, egyenletesen akkor nagy baj nem lehet, akkor sem ha késik vagy siet. Ha a korona beragadt felhúzásnál, akkor lehet "csak" a por és az olaj ragadt össze, egy takarítás után új életre kaphat, de ezt az óra hátlapjának levétele nélkül nehéz megmondani, megfelelő eszköz nélkül pedig ne is próbálkozzunk ezzel, mert könnyen kárt tehetünk benne. Ezeket az órákat én nem feltétlen merném megvenni, de egy jó szakember előtt nincs lehetetlen, bár így könnyen átléphetjük a keretet, ha mégis komolyabb a baj.

És most kicsit az árakról: nagyon nehéz konkrétumokat mondani, hiszen ahány eladó és óra, annyi ár. Nagy általánosságban 3 ezer forinttól indulnak a működő, de szervizért kiáltó darabok, öt ezer forint környékén már lehet kapni mondhatni szép állapotban megmaradt, akár pontos órákat is, 7-9 ezer forint környékén szervizeltekkel is találkozhatunk, ennél feljebb a szervizelt vagy NOS, azaz hordatlan (szervizre váró vagy szervizelt) órákat, illetve a ritkább darabokat találhatjuk. A meghatározott keretünkbe általánosságban kijelenthetjük, hogy belefér egy működő, de az idő nyomait mérsékelten magán viselő óra, a szükséges szerviz (vagy legalább egy olajozás, ha pontos is), egy új szíj, ha nem adnak hozzá (körülbelül 1200 forinttól indulnak a bőrszíjak) és akár egy új üveg, azaz plexi is, vagy legalábbis egy polírozás a meglévőn ha szükséges. Itt fontos megjegyezni, hogy a szervizköltségek nagyban függnek attól, hova viszi az ember. Érdemes körbekérdezni az időseket, ők melyik órásra esküsznek, vagy fórumokon érdeklődni, illetve felkutatni az eldugott, kis műhelyben dolgozó régi, klasszikus órásokat.

Összegezve tehát, régi mechanikus órákkal foglalkozni bár időigényes és mondhatni körülményes, aki viszont meglátja a szépséget ezekben a múlt évszázadbeli időmérőkben, egy olyan hű társat szerez, amin nem csak a jelen, a pontos idő, hanem a múlt is látható.