Filmre fotózni sosem volt olcsó, sőt, mai szemmel nézve rendkívül körülményes is volt – ráadásul egy rossz mozdulattal akár az egész tekercset odavághattuk, rajta a nyaraláson készült képekkel. Mégis, ezeknek a fotóknak megvan a maga varázsuk. Vagy mindezt csak a nosztalgia mondatja velünk? Érdemes még ma is a régi gépeinkkel fotózni?

Bizonyára a legtöbben még emlékeznek azokra az időkre, mikor még nem voltak digitális fényképezőgépek, és papírképeken, illetve negatívokon őriztük az emlékeket. Mikor még 24 vagy 36 képkockából kellett gazdálkodni, és bizony volt, hogy az is megsemmisült, mikor véletlenül fényt kapott a film.

Az ezredforduló környékén a digitális térhódításnak köszönhetően ezek a fényképezőgépek (és sokszor a velük készített képek is) a padlásra kerültek. Helyét a jóval költséghatékonyabb digitális fényképezőgépek váltották fel, ahol csak a memóriakártya mérete szabhatott határt a használójának. Az okostelefonokkal pedig még inkább felgyorsult a világ: sokszor akár egy tekercsnyi filmet is elfotózunk, hogy legyen egy jól sikerült szelfink.

Ha pedig most minden ennyire egyszerű és gyors, akkor miért fotóznánk filmre? Nos, pont ezért.

Hiszen ma semelyik okostelefon vagy fényképezőgép nem adja meg a várakozás varázsát. Hogy bizony akár egy hetet is kell várni, hogy kézhez kapd az elkészült fotókat, amiknek lehet, hogy a fele homályos vagy épp furán nézel ki rajta – mégis, ezeknek a képeknek súlyuk lesz.

Sokan ráadásul abban a hitben vannak, hogy nem is lehet már negatívokat kapni. Szerencsére még elég sok helyen beszerezhetőek, sőt, még a laborok is működnek, így az előhívással sem kell vesződnünk. Bár olcsónak ma sem olcsó, amennyiben megtaláljuk szüleink, nagyszüleink régi fényképezőgépét (például Smenáját vagy Zenitjét) a padláson, érdemes lehet egy tekercs filmet befűzni. Az elindulásban bizonyára szívesen segítenek az idősebb családtagok, a fotós boltokban pedig minden szükséges dolgot és további segítséget megkaphatsz. A garantált nosztalgiafaktor mellett remek kikapcsolódás – nem beszélve arról, milyen izgalmas az, hogy fogalmad sincs, hogy miként sikerült a kép, amit épp az imént fotóztál.